- Micsoda? Egy hónap? Mi évekig gürizünk, keményen dolgozunk minden nap, az életünket áldoztuk erre a munkára és még mindig van mit tanulnunk, ő meg egy hónap alatt fogja megtanulni mindazt, amit mi egy fél élet alatt? Ráadásul csak úgy? És mi felelünk érte? Mégis mit gondolnak ezek? Teljesen megőrültek?
- Az még hagyján. . . De egy hónap után terepre kell vinnünk. . . élesre. . . bevetésre. . . és ha meghal. . . akkor el is bocsáthatnak minket.
- MI VAN????????
- Hát azért ez elég szar helyzet. . .
- Na nem. . . én nem fogom hagyni, hogy egy lány elvegye az életemet! Én esküszöm lelövöm! Ez miattad van Himchan! Miért nem tudtad csak simán megölni? Akkor most nem lenne semmi gondunk. De nem, te idehozod és kiképezteted. MEGŐRÜLTÉL? VAN FOGALMAD RÓLA MIT KOCKÁZTATSZ EZZEL? EZ EGY LÁNY! EGY GYENGE, JELENTÉKTELEN LÁNY! NEM FOG EGY HÓNAP ALATT MINDENT MEGTANULNI! AZ ELSŐ LÉPÉSNÉL KIFEKSZIK MAGÁTÓL! DE AKKOR TÉGED ÖLLEK MEG ESKÜSZÖM! - YoungJae feldúltan ment ki a szobából, ahol Himchanék fogva tartottak engem.
Egy oszlophoz voltam kötözve, a szám be volt tapasztva és még mindig kábult voltam.
- Mikor akarod elkezdeni a kiképzését? - kérdezte YongGuk Himchant.
- Holnap.
- És hogy tudtad meggyőzni?
- Megvannak a módszereim. - mosolyodott el Himchan, majd leguggolt mellém és letépte a számról a tapaszt.
- D. . . DongWoon. . . TE ROHADÉK! - ordítottam rá.
- Vigyázz hogy beszélsz! Örülj neki, hogy nem öltünk meg. - Lökött meg a lábával YongGuk.
- Na, mára hagyjuk a hercegnőt pihenni. Holnaptól kemény napjai lesznek. - mondta Himchan, azzal mindenki kiment. Egyedül maradtam.
Próbáltam kiszabadítani magam de lehetetlennek tűnt. A lábaim nem voltak megkötözve, ezért megpróbáltam a kötést egyre feljebb csúsztatni az oszlopon és felállni. Sikerült. Szemügyre vettem a köteleket és próbáltam kivenni, hogy melyik szál, merre megy.
- Ki kell bogóznom. Képes vagyok rá! - amennyire tudtam, a kezeimmel elkezdtem húzkodni a szálakat. Kihúztam az egyik hurokból, majd egy másikból. A kötés egyre jobban meglazult. Már majdnem teljesen kicsomóztam a köteleket, amikor kinyílt az ajtó és YoungJae lépett be rajta.
- Hová, hová kislány? Ugye nem hitted, hogy hagyni fogom, hogy miattad kirúgjanak? Most szépen megöllek és minden meg van oldva. - YoungJae egy kést rántott elő és megindult felém.
- N. . . ne. Ne csináld. Ne csinálj hülyeséget! Nem én akartam, hogy így legyen! - néztem rá rémülten de ő nem állt meg. Rángatni kezdtem a kezemet, hogy sikerüljön kiszabadulnom. Mielőtt YoungJae odaért volna hozzám sikerült kicsúsztatni az egyik kezemet a kötésből. A fiú odaugrott és szúrni akart, de elkaptam a kezét. Erősebb volt nálam de szerencsére sikerült kiszabadítani a másik kezemet is, így el tudtam ugrani onnan. Ki akartam futni az ajtón, amit YoungJae nyitva hagyott, de ő elgáncsolt és elestem. Leguggolt hozzám, a hajamnál fogva felhúzott és a fejem mellé hajolt.
- Mégis mit gondoltál? Egy kémszervezetbe nem lehet csak úgy "belépni". Menekülni pedig semmi esélyed. - ekkor hátrarúgtam és YoungJae összecsuklott. Újra futni próbáltam de elkapta a lábamat és megint elestem. Maga alá húzott és a kést a torkomnak szegezte.
- KOMOLYAN AZT HISZED ELFUTHATSZ? HM? - kiabált.
Próbáltam eltolni a kést a nyakamtól de YoungJae túl erős volt. Egyre jobban szorította oda kést. Éreztem, hogy belemélyed a bőrömbe és meleg folyadék kezd el lefolyni a bőrömön. Köhögtem, fuldokoltam és sírtam a fájdalomtól.
- YOUNGJAE MIT MŰVELSZ? MEGŐRÜLTÉL? - Himchan kiabálva szedte le rólam YoungJaet. A többiek is befutottak.
- Fogjátok le és vigyétek innen! - utasította a srácokat Himchan, majd letérdelt mellém és a vérző nyakamat nézte.
- Uramisten. MONDD YOUNGJAE TE NORMÁLIS VAGY? - Őrjöngött Himchan de addigra a srácok már kirángatták a fiút és elmentek onnan.
Himchan kiszaladt és egy elsősegélydobozzal tért vissza, majd ellátta a sebemet. Egy ágyban tértem magamhoz. Amikor kinyitottam a szemem, gyógyszerszagot éreztem. Minden fehér és menta zöld volt. Egy kórteremben voltam. Szúrást éreztem a torkomban. Amikor odakaptam, egy kötést tapintottam a bőröm helyett. Ekkor kinyílt az ajtó és Himchan lépett be rajta.
Elfordultam, nem akartam rá nézni. Utáltam. Minden miatta volt.
- Sajnálom. . . - suttogta.
- Sajnálod? Mindössze ennyit tudsz mondani? Megkeserítetted az életemet! - néztem rá mégis dühösen. Ő lesütötte a szemeit és újra azt mondta : Sajnálom.
- Gyűlöllek. - vetettem oda, aztán újból elfordultam.
- Pár napig még itt maradsz, utána elkezdjük a kiképzést. - mondta, majd szó nélkül távozott.
- Pár nap. . . és DongWoonnal mégis mi lesz?. . . - mintha Himchan meghallotta volna, újra benyitott.
- Egyébként DongWoon miatt ne aggódj, ugyanis két hónapra el kellett utazniuk a CUBE-al. Váratlan programjai támadtak. . . - majd újra becsukta az ajtót és egyedül maradtam.
- Váratlan mi? Tuti, hogy ezek a szemetek intézték így. . . - sziszegtem az ajtót nézve.
Már öt napja feküdtem a kórteremben, amikor úgy döntöttek, hogy elkezdik a kiképzésemet.
*
- Ezt vedd fel. - dobott oda nekem YongGuk egy csomagot, amiben egy fekete nadrág, egy fekete trikó és egy fekete cipő volt.
Amikor felvettem, Himchan egy fekete kocsihoz vezetett. Beültünk és elindultunk.
- Hova megyünk?
- Az első bázisra, ahol a kiképzésed kezdetét veszi. Négy helyszínre kell menni. Ez az első megálló lesz.
Kb egy húsz perc után meg is érkeztünk egy barátságtalan, elhagyatott sikátorhoz.
- Úristen, mégis miféle kiképzés lesz ez? Milyen megállók lesznek még? - néztem ki fintorogva az ablakon.
- Ezután egy hajó, egy elhagyatott üzem és egy erdő. Ma kemény napod lesz, szóval készülj fel, ugyanis küzdeni fogsz.
- Micsoda?
- Persze ez még nem éles harc de azért nem lesz gyerekjáték. Csapatban fogunk dolgozni, mi ketten egy csapat vagyunk és a srácok is két-két fős csapatokban vannak, plusz lesz az "ellenség" akik szintén a mi embereink, mivel ez csak kiképzés. Veled együtt még hat ember lesz itt ezen a kiképzésen, ők is most kezdik de ők már haladók és 18 hónapja tanulnak nálunk.
- MICSODA? De. . . de. . .
- Figyelj. . . rád csak egy hónapunk van, nincs időnk totojázni. . . vagy sikerül a kiképzés és életben maradsz, vagy. . . Szóval. . . készen állsz? Gyerünk!
