- Messze van?
- Igen, egy eldugott helyen de ne aggódj, gyorsan odaérünk.
- Hogy hogy?
Ekkor Himchan megfogta a kezemet, bíztatóan elmosolyodott és vezetni kezdett. Kb tíz percig gyalogoltunk, amikor egy motorhoz értünk. Emlékek törtek elő belőlem és kizártnak tartottam, hogy én erre felülök.
- Na nem. Én erre nem ülök fel. Nem ülök fel. Nem ülök fel.
Két perc múlva már halálfélelemmel telve szorítottam Himchant, miközben örült sebességgel száguldottunk. Becsuktam a szemem és csak kapaszkodtam, egészen addig amíg meg nem érkeztünk.
- Itt vagyunk. - állította le Himchan a motort. Kinyitottam a szemeimet és értetlenül néztem körbe. Egy puszta közepén voltunk.
- De hát itt nincs semmi.
Himchan csak mosolygott, majd a nadrágzsebéből elővett egy kicsi távirányítót és megnyomott rajta egy gombot. Ekkor a talaj előttünk lépcsővé süppedt és a föld alá vezetett. Tátott szájjal bámultam. Miután kicsodálkoztam magam, Himchan után elindultam lefelé.
Egy hosszú kanyargós folyosón vezetett végig, melynek mindkét oldalán modern, kódos acélajtók voltak egymás mellett. A folyosó végén egy lift volt, amibe beszálltunk. Egészen a legalsó szintig mentünk. Ott kiszállva egy hatalmas acélajtó elé értünk. Himchan beírt egy kódot, aztán egy géphang szólalt meg.
- Hangellenőrzés.
- Kim Himchan.
- hang, elfogadva.
A hatalmas acélajtó kinyílt, de mögötte újabb ajtó volt.
- Újlenyomatellenőrzés.
Himchan belenyomta az ujjait egy, a falon lévő, négyzet alakú, ragacsos valamibe.
- újlenyomat elfogadva.
Ez az ajtó is kinyílt. Az ajtó mögött egy hatalmas terem volt, modern képernyőkkel és számítógépekkel felszerelve. Átmentünk a hatalmas termen és egy újabb ajtón mentünk be. Egy tárgyalóterem féleség tárult elém. Volt ott egy hosszú asztal, melynél komoly kinézetű emberek ültek. Most az összes szem rám és Himchanre szegeződött.
- Himchan. . . egy lányt hoztál. - állt fel a fő helyen ülő ember. Feltehetően a főnök volt az.
- Igen. Nos, történt egy kis. . . szóval megtörtént az, ami eddig még soha.
- Micsoda? Csak nem. . . kívülálló?
- Igen. . .
A komoly kinézetű férfi alaposan végigmért, majd pár perc kínos csönd után megszólalt.
- Mi a neve?
- Park HeeShen.
- Nos, HeeShen kisasszony. . . szervezetünk történelmében maga az első, aki kívülállóként belecsöppent egy akció kellős közepébe. Nekünk komolyan kell vennünk az ilyen eseteket. Mivel ilyen esetünk még nem volt... egy rövid megbeszélés erejéig össze kell ülnünk. A megbeszélésen kérem Himchan 045-ös ügynököt is részt venni. Addig HeeShen kisasszony kint, a folyosón várakozzon.
Miután kiküldtek és kimentem, egészen a liftig, elővettem a telefonom és épp DongWoont akartam hívni, hogy szabadítson ki innen, amikor egy hang zavart meg.
- Én a helyedben nem tenném. Innen nem szoktunk ilyen hívásokat intézni... a rendszer azonnal felismerné, hogy idegen erőforrásból származik a hívás és beindulna a riasztó. - jöttek oda hozzám Himchan társai.
- Ti meg hogy kerültök ide? Ti. . . még. . . akción vagytok nem? - raktam el villámsebességgel a telefonomat.
- Figyelitek? 'akción' vagyunk. - nevetett az egyik. - Egyébként meg már kinyírtuk az összes mocskot. - vigyorgott, ami kicsit megijesztett.
- Ti ilyen könnyen túlléptek egy csomó ember halálán, akik általatok haltak meg?
- Mi erre vagyunk kiképezve, ez a dolgunk. Amúgy Daehyun vagyok. Ők pedig itt: Zelo, YongGuk, YoungJae és JongUp. - ezután a mögöttem lévő ajtóra mutatott.
-Az irodában rólad tárgyalnak? - kérdezte. Bólintottam. - Akkor mi is bemegyünk. - azzal mind az öten bementek. Megint egyedül maradtam. Türelmetlenül és idegesen vártam, míg a megbeszélésnek vége nem lett. A teremből Himchan jött ki, a főnöke társaságában.
- Nos. . . arra jutottunk, hogy választás elé állítjuk. Az első. . . kiképezzük magát nemzetközi kémmé és a szervezetünkhöz fog tartozni. A második. . . mivel maga veszélyt jelent a szervezetünk biztonságára, kénytelenek lennénk likvidálni. Javasolnám, hogy az első lehetőséget válassza. . . hosszas és alapos kiképzést kapna Himchan 045-ös ügynöktől. Minden tudását átadná magának. Nekünk is és magának is ez lenne a legjobb megoldás. Természetesen ha az elsőt választja és mégis megpróbálja lebuktatni a szervezetünket, a második lehetőség lép érvénybe. Az pedig senkinek sem lenne jó ugyebár.
- Micsoda? Ezt. . . ezt nem tehetik! Én ezt nem akarom! Miért nem tudnánk ezen csak úgy túllépni?
- Nem kockáztathatunk.
- Hát pedig engem nem fognak kiképezni, gyilkos gépezetté! Hagyjanak békén! Teszek róla, hogy a szervezetük lebukjon! Értik? Én fogom lebuktatni! - hátat fordítottam nekik és futni kezdtem kifelé.
- Himchan. . . - nézett a főnök Himchanre, kifejezéstelen arccal.
Himchan elmosolyodott, bólintott, majd utánam eredt.
Beszálltam a lifthez és mielőtt még Himchan odaért volna, az ajtó becsukódott. Amikor odaértem ahhoz a helyhez, ahol bejöttünk, a lépcső már nem volt lenyitva. a falon, volt ott egy hatalmas zöld gomb. Kicsit haboztam, majd megnyomtam. Megkönnyebbültem, amikor a lépcső újra elkezdett lenyitódni.
- Semmi értelme menekülnöd. . . - állt mögöttem Hmchan a falhoz dőlve. Ijedtemben összerezzentem és megfordultam.
- Hogy. . . hogy értél fel. . . ilyen. . . gyorsan?
- Úgysem tudsz olyan helyre menni, ahol ne találnánk meg. - döbbenten álltam, nem értettem hogy került oda olyan gyorsan.
- Én azért megpróbálnám. - mondtam végül. A lépcső teljesen lenyitódott. Himchan ellökte magát a faltól és egy lépéssel közelebb jött.
- Ne tedd!
Pár percig mindketten mozdulatlanul álltunk, majd hirtelen futásnak eredtem felfelé a lépcsőn. Amikor felértem, Himchan motorja még mindig ott volt. Összeszorítottam a szemeimet.
- Máshogy nem menekülhetek meg. Muszáj felülnöm. - suttogtam magam elé.
Azóta féltem a motoroktól amióta a barátnőmmel motorbalesetet szenvedtünk. Régen szenvedélyes motoros voltam és egy buli után felajánlottam a barátnőmnek, hogy hazaviszem. Ő felült mögém, mert megbízott bennem és egyikőnk sem ivott. Később a kórházban belehalt a sérüléseibe. Az eset után még csak egy motor közelébe se mentem. Ez már régen volt, az emlékek most mégis úgy törtek elő, mintha minden tegnap történt volna. Nagy levegőt vettem, odamentem Himchan motorjához és felültem rá. Ekkor Himchan felért a lépcsőn. Amikor meglátta mire készülök, lefagyva megállt. Még egyszer ránéztem, majd elindítottam a motort és magam mögött hagytam Himchant...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése