Csak álltam ott, tétlenül és néztem, ahogy a lány elhajt a motorommal. Pár perc után visszamentem. A főnököm még mindig ugyan ott várt, ahol közöltük HeeShennel a lehetőségeket.
- Elmenekült. - mondtam a lehető legnagyobb higgadtsággal.
- Akkor keressétek meg és hozzátok ide.
- Minek? Egyértelműen ellenszegült, nem fogja kiképeztetni magát.
- Pont ezért. Nem hagyott más lehetőséget: megöljük. Hallottad, ő fogja lebuktatni a szervezetünket. Ő maga mondta. Hozzátok ide. Ez parancs. 24 órát kaptok. - azzal a főnököm otthagyott. Tudtam, hogy a parancsának nem mondhatok ellent.
Shenii PoV.
Elöntöttek az emlékek motorozás közben. Eszembe jutott, mennyire imádtam, amikor a szél belekap a hajamba és csak száguldozok, szabadon. Sajnos ez az érzés hamar véget ért, mert eszembe jutott, hogy az életemért menekülök. Ez egy csapda, ahonnét nem menekülhetek, csupán időt nyerhetek és ezt jól tudtam. Egyenesen DongWoon lakása felé vettem az irányt. Pontosabban a mi lakásunk felé. . . együtt éltünk, egészen a mai estéig, amikor is DongWoon közölte velem, hogy elmegy. . . szóval ez hamarosan már csak az én lakásom lesz. Elég későre járt már, amikor megérkeztem és beszaladtam az ajtón. DongWoon a nappaliban ült, a kanapén és csak nézett maga elé, üveges szemekkel. Amikor meglátott, felpattant és megölelt.
- Shenii! Azt hittem már nem jössz vissza! - szorított magához.
- DongWoon. . . - hangom megremegett.
- Te sírsz? - engedett el. - Mi történt?
Ekkor kitörtem, az eddig történtek most jöttek ki belőlem. DongWoon nyakába borultam és csak sírtam.
- DongWoon. . . meg. . . megtámadta. . . - a szó belém szorult, amikor véletlenül kinéztem az ablakon és megpillantottam Himchant és még pár embert, amint az utca túloldalán állnak és minket figyelnek. Hogy kerülnek ide? Ez lehetetlen, nem volt annyi idejük, hogy ideérjenek, arra meg pláne nem, hogy ide is találjanak. Lassan és ijedten DongWoonra néztem.
- Shenii. . . ki támadott meg? Jól vagy? Úgy festesz, mint aki szellemet látott. Shenii! - ekkor lábaimból kiszaladt az erő és összeestem. DongWoon elkapott és az ágyra fektetett. - Shenii! Shenii mi történt? Mi van veled? Shenii! - rázogatta finoman a vállamat. A sírás kerülgette az aggodalomtól. Gyorsan kiszaladt, hogy hozzon egy pohár vizet. Amikor újból kinéztem az ablakon, Himchanék már nem voltak ott. Lehet, hogy képzelődtem? Hirtelen megnyugodtam.
- Hogy lehetek ilyen hülye? Már hallucinálok. - csaptam a homlokomra.
Fél perc múlva DongWoon egy pohár vízzel futott be a szobába. Óvatosan felültetett és a kezembe adta a poharat.
- Köszönöm. - mondtam, miután megittam a vizet. DongWoon átölelt és egy puszit adott a homlokomra.
- Annyira megijesztettél. Mondd el mi történt. - nézett mélyen a szemembe.
- Én. . . - egy pillanatra lehunytam a szemem, majd folytattam. - Csak amikor elfutottam két részeg férfi jött utánam és nagyon megijesztettek. De sikerült elfutnom előlük. Csak megijedtem, hogy már nem leszel itt, amikor vissza jövök. - hazudtam. Nem keverhettem bele Őt.
DongWoon újra magához szorított.
- Itt vagyok! - suttogta.
- Nem akarom, hogy elmenj. - sírtam el magam. - Kérlek ne hagyj itt! - szorítottam én is magamhoz.
DongWoon nem válaszolt, csak még szorosabban ölelt. Így voltunk hosszú percekig, mire elszakadtunk egymástól.
- Felmegyek lefeküdni. - mondtam végül. Mikor indulsz?
- Ezt még nem volt időm elmondani de úgy döntöttem, hogy csak egy hónap múlva.
Ennek nagyon megörültem. Adtam egy csókot DongWoonnak és rámosolyogtam. - Köszönöm. - mondtam, azzal indultam volna fel az emeletre, de DongWoon visszarántott és ajkaimra tapadt. Nyelvével utat tört magának, s mohón kóstolgatta az enyémet. Beletúrtam a hajába, majd az én nyelvem is harcba szállt, az övével. DongWoon felkapott, lefektetett a kanapéra és fölém feküdt de a csókot nem szakította meg. A pólóm alatt simogatni kezdte a hasamat és az oldalamat. Lábaimat DongWoon dereka köré fontam. Ekkor kopogtak. Kelletlenül elszakadtunk egymás ajkaitól.
- Kinyitom. - mondta, majd leszállt rólam és elindult az ajtó felé. Valamiért újra kinéztem az ablakon. A vér is megfagyott bennem. Megint Himchant pillantottam meg, amint mosolyogva az ajtó felé biccent, majd elindult felé.
- D... DongWoon... - álltam felé és elindultam az ajtó felé. Egy tompa puffanást hallottam. Amikor odaszaladtam, DongWoon a földön feküdt, eszméletlenül.
- DongWoon! - guggoltam le mellé. Ekkor Himchan lépett be az ajtón. - Mit csináltál vele? - kiabáltam rá.
- Csak belélegzett egy kis kábító gázt, semmi baja. Sajnos muszáj volt elaltatni, hogy mi nyugodtan beszélhessünk.
- Hogy találtál ide? - álltam fel.
- Mondtam, hogy nem tudsz elbújni. - elsétált mellettem és bement a nappaliba. Lehunytam a szemeimet és sóhajtottam egyet.
- Mit akarsz?
- A főnök azt mondta öljünk meg.
Bementem a nappaliba és megálltam Himchan előtt. Ő rám pillantott, majd folytatta.
- De én nem foglak megölni. És más sem. Új ajánlatom van, amibe biztos vagyok, hogy bele fogsz egyezni.
- Honnan veszed?
- Szereted DongWoont? - nézett rám.
- Hogy... hogy jön ez most ide?
- Szereted? - ismételte meg a kérdést.
- Igen.
- Nos, pont ezért fogsz beleegyezni. Ha nem engeded, hogy kémmé képezzünk... akkor DongWoon meghal.
- Micsoda? De hát nem ölhettek ártatlan embert!
- Senki sem fogja megtudni. Véletlen autóbaleset lesz az egész.
- Szemét! Ezt nem tehetitek! - lábadt könnybe a szemem.
- És mégis. És tudod, hogy miért nem téged ölünk meg? Azért, mert te képtelen lennél azzal a tudattal élni, hogy DongWoon miattad halt meg.
- De hát ez nem igaz! Ti buktatok le! Ezt nem én akartam így.
- De te veszélyt jelentesz a szervezetre, kívülállóként. Holnapig kapsz gondolkodási időt. Hidd el, mindenki jobban járna, ha a kettős élet mellett döntenél, hiszen akkor még előnyöddé is válhatna. Két életed lenne. Ha a mostani életed megromlana, lenne hova menekülnöd.
- Te nekem ne adj pszichológiai kioktatást az életről! - kiabáltam.
Himchan a lehető legnagyobb nyugodtsággal felállt és elindult az ajtó felé. Még egyszer visszafordult.
- Holnapig van időd. - azzal kisétált a házból és eltűnt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése